Hírek, aktuális / Justin Tuoyo, akit megleptek az elődei

 

Mint a vele készült beszélgetésből kiderül, alaposan utánanézett, hogy hová is érkezik. Mert bár korábban nem hallott Magyarországról, de alapos tájékozódása számos olyan dolgot tapasztalt, amely talán meg is lepte, de arra sarkallta, hogy elfogadja a körmendi invitálást.
Justin délen, Georgia állam fővárosában, Atlantában született. Két bátyja is sportolt, de ők a baseballt választották. Egyikük professzionális szintig jutott a sportágban.
Justin négy évesen kezdett el sportolni és talán nem meglepő, hogy ő is baseballozott eleinte. Ez volt a nagy szerelme. Ezt követően próbálta ki az amerikai focit és a kosárlabdát. A középiskola első osztályának befejezéséig mindhárom sportágat űzte, párhuzamosan. Ezt követően viszont már csak a kosárlabda maradt a számára, aminek elég egyszerű oka volt: Olyan magasra nőtt, hogy mindenki előtt egyértelművé vált, hogy nem tehet másképp.
Középiskoláját a Lovejoy High Schoolban végezte, ahol nagyon felkészült edzői stáb foglalkozott vele és csapattársaival. Nem csak a játék elemeire fektettek nagy hangsúlyt, de külön kondicionáló és atlétikai edzővel, egyéni képzésért felelős specialistákkal zajlott a munka.
Az első két ottani évében nem szerepeltek jól, de a második két esztendőben beérett a munka gyümölcse, hiszen mindössze kilenc vereségük volt és az állami bajnokságban folyamatosan az első háromban szerepeltek.
Első egyetemi évét Richmondban, a Virginia Commonwealth University-n töltötte, majd – az egyetemváltás miatti egy év kihagyás, a „redshirted” szezon után – a szüleihez, családjához közelebb lévő és több játéklehetőséget kínáló University of Tennessee at Chattanooga hallgatója és egyben játékosa lett. Itt 12 ezer társával együtt tanult, sport és üzleti menedzsmentet hallgatott. A sportcsarnokuk kilencezer néző számára kínált ülőhelyet. Gyönyörű volt a város, ahol – Justin megfogalmazása szerint – nagyon pozitív gondolkodású, vidám emberek éltek. Hasonlóan pozitív, szabadgondolkodású volt az egyetemi légkör is. Mint mondta, igazi profi edzői stáb dolgozott velük, a szakemberek figyelme a játék minden aspektusára kiterjedt, de volt idejük és energiájuk a tanulmányi eredmények figyelemmel követésére is. „Csodálatos évek voltak!” – mondta Justin. Ők állították fel az iskola rekordját a zsinórban megnyert mérkőzések tekintetében, hiszen volt, hogy 13 alkalommal egymás után nem találtak legyőzőre. De szép emlékként és óriási sikerként tartja számon a 2016-os konferenciadöntő megnyerését is. Mint mondta, a sikerekből ő is kivette a részét, elsősorban a védekezésével, dobásblokkolásaival, a lepattanók begyűjtésével. De a gyors indításokban is társ volt és alsóposztos játékával is segítette csapatát. Nem csoda, hogy a neve felkerült a játékosmegfigyelők, ügynökök listáira, ezzel több NBA-ben szereplő csapat radarernyőjére is. Áprilisban részt vett a Portsmouth Invitational Tournament-en, amelyen a legjobb 66 végzős egyetemi játékost tesztelik. (A tavalyi keretből Terry Allen volt részese ennek.)
Itt nagyon alapos elemzésen esnek át a kosarasok. Technikai, pszichológiai, egészségügyi kontroll is vár mindig rájuk a sűrű tesztmérkőzések mellett. Külön képzéseket, egyéni edzéseket is kapnak, és mindenkinek leírják útravalóul azt, hogy rövid és középtávon miben kell fejlődnie ahhoz, hogy valóban NBA játékos lehessen belőle. Nyáron dolgozott a Dallas Mavericks és a Toronto Raptors égisze alatt, és ahogy minden évben, úgy az idén is különmunkát végzett Dwight Howarddal, ami elsősorban egyéni képzést és kondicionális foglalkozásokat jelentett. Csak egy bokaficam akadályozta meg abban, hogy részese legyen az idei NBA Summer League-nek.
Eddig csak egyszer járt Európában, egészen pontosan még a VCU gárdájával vett részt egy körutazáson Olaszországban, ahol élvonalbeli csapatok ellen léptek pályára.
Magyarországról és benne Körmendről korábban semmit sem tudott, de amikor megkapta az itteni ajánlatot, akkor mindennek utánajárt, mindent leellenőrzött. Látta az utolsó évek eredményeit és azt, hogy az előző szezonban két UCONN, egy Ohio State és egy-egy Richmond valamint Utah egyetemet végzett játékosa volt a csapatnak. (Smith, Kromah, Allen, Loveridge és Gibbs személyében.) Szintén fontos volt számára, hogy az aktuális bajnok, az Alba keretében is öt amerikai kosarazott, és más, úgymond nagy nevek is szerepelnek a bajnokságban. Elmondta, hogy beszélt pár volt játékossal, és valamennyiüktől azt hallotta, hogy a magyar liga évről évre egyre versenyképesebb, sok a néző, a mérkőzéseket jó hangulatban rendezik, és nem mellékesen akár jó ugródeszkát is jelenthet az itteni jó teljesítmény még erősebb sorozatok felé. Vonzó volt számára, hogy tulajdonképpen négy fronton szerepel a csapatunk, hiszen a hazai bajnokság és remélhetőleg a Magyar Kupa mellett indulunk a FIBA Europe Cup mezőnyében és az Alpok Adria Kupában is. Mindez már vonzó volt számára, de végleg a vezetőedzővel, Gasper Potocsnikkal folytatott beszélgetés győzte meg, amelynek során érezte, hogy a tréner komoly szakember, aki valóban számít rá és a játékára. Itteni reményeiről, terveiről így fogalmazott:
„Tudom, hogy akik Amerikában felfigyeltek rám, azok továbbra is figyelemmel követik, radarozzák a teljesítményemet. Az itteni szereplés komoly lehetőség a számomra, hogy a bajnokságban, de a nemzetközi porondon is eredményes csapat tagja lehessek. Hiszek abban, hogy két-háromévnyi folyamatos fejlődés után odaérhetek az NBA-be, de addig is számomra a Körmend az első! Nagyon tetszik, amit eddig megtudtam a csapatról és az is, amit itt tapasztaltam. Szeptemberben fog megszületni a kislányom, már ezt is nagyon várom, különösen, hogy karácsony tájékán megérkezzenek hozzám. Az lesz az igazi ajándék!
A játékkal, az élettel kapcsolatos mottóm egyszerű: „Basketball save my life!” (A kosárlabda óvja az életem!) Ezt úgy értem, hogy a játék a fő célom, az hogy ebben minél jobb legyek. Ez a szándék és az érte végzett munka ad egy biztos hátteret, olyan rendszerességet, kitartást, ami az egész életemre és a családom jövőjére nézve is meghatározó.”

bckormend.hu