Hírek, aktuális / A szeretet gyümölcse a szolgálat

A Batthyány Örökségközpont aulájában június 10-én Tokár János ferences plébános, házfőnök tartott előadást a KÉSZ Körmendi Csoportjának meghívására. címmel tartott gondolatmenetet szép számú hallgatóság kísérte figyelemmel. Tokár János az előadását Teréz anya gondolatának elemzésével kezdte, melynek utolsó sorát választotta Csoportunk ez évi jeligének: „A szeretet gyümölcse a szolgálat”. Georges Bernanos filozófus, író szavait idézte az előadó: „A lustaság, a tehetetlenség és a gőg könnyeivel azon siránkozunk, hogy teret veszítettünk… Csakis bennünk zajlik a kereszténység térvesztése”. Az idézettel az író arra utal, hogy minden kifogást kitalálunk, hogy miért veszítünk teret, azonban a mi szívünkből vész el vagy lesz egyre gyengébb a hit. Csakis bennünk zajlik a kereszténység térvesztése.
El kell gondolkodnunk azon, hogy valóban hiteles-e a mi kereszténységünk. A szolgálat szóra is a fent említett filozófustól idézett János atya: „Kizárólag a szabad ember tud szolgálni… lényege szerint a szolgálat szabad aktus, az  a hódolatteljes felajánlás, amellyé a szabad ember a szabadságát alakítja, annak javára, akit önmagánál nagyobbnak tart, akit szeret.” Ezt követően a szabad emberről és a szabad cselekedetről beszélt. A Valencia- elmélet szerint minden szónak van kötelező bővítményi része, például a szabad szónak két kötelező „vegyértéke” van: az egyik a valamitől szabadnak lenni (szenvedélyektől, haragtól, bűntől, és a többi); míg a másik a valamire szabaddá válni, olyan többre, teljesebbre, igazabbra, amellyel egy gazdagságot tudunk birtokolni.
Szabadságunkat, melyet Ádám és Éva elvesztett, azt Krisztus adta vissza, szabadságra szabadított meg minket. Ez a szabadság egy belső szabadság. Látnunk kell a mélyebb összefüggéseket. Levinas litván születésű zsidó filozófus szerint „nincs nehezebb annál, minthogy a szabadság ajándékának alakot adjunk”. Mekkora felelősség az, hogy mit választunk a szabadságunkban. Szent Ágoston azt mondja: „Szeress és tégy, amit akarsz”, ezt sajnos napjainkban sokan félreértik.
A szabadságnak óriási skálája van. Este lelkiismeretvizsgálatkor fel kellene merülnie bennünk a kérdésnek, hogy biztosan, hogy jól töltöttem-e el a napom? Nem tudnék magamból többet kihozni? Mi az, amit Isten lehetővé tesz számunkra és mi az, amit megkövetel tőlünk? Mi az, ami az én képességemből telik?
A szabad ember szabad aktusa, a szolgálat, egy hódolatteljes szolgálat, felajánlás. A személy felelőssége Isten előtt szabadságot is jelent mindennel szemben, ami nem Isten. Nincs más, aki előtt meg kellene felelnünk. A megfelelési kényszerek elveszik szabadságunkat. Az ember jó, ha szabadon cselekszik.
A szolgálat gyökere a teremtményi létünkből adódik. Mi emberek vagyunk, a mi létezésünk a teremtményi állapotról szól, és ebben az értelemben hozzánk tartozik a szolgálat. Istennek a szolgái vagyunk. Ő hívhat bennünket a barátainak, a gyermekeinek, a fiainak, de a Szentírás szerint mi csak haszontalan szolgák vagyunk. 300 éve az ember a szabadságának nem akar határt szabni:mi az, hogy nem paráználkodhatok, nem lophatok, nem hazudhatok?! Az Isten miért szab határt az ember szabadságának? - kérdezi az ember. Én magam akarom meghatározni a szabadságom határait. Mi szabadságra születtünk. A teremtményi léttel azonban együtt jár az, hogy vannak határaink. Az úrnak szolgálunk. Ha az ember ráhagyja magát erre a szolgálatra alázattal, örömmel, akkor ebben a szolgálatban kiteljesedik, megéli igazán önmagát. Assisi Szent Ferenc stigmákat kapott az úrtól. Halála előtt két évvel kérte Jézustól: „Érezhessem a fájdalmat és a szeretetet” Éretté válni, együtt szenvedni Jézussal. Az igaz szeretet, aminek értéke van, az mindig fáj, áldozattal jár. XVI. Benedek pápát idézte az előadó: „Ajándékozzátok magatokat Jézusnak… Olvadjatok bele a szeretet, az irgalmasság, az alázat, a tisztaság, a türelem, a felajánlás és a szentség örvényébe.”
A szolgálat gyökere, amikor az ember ezt a leborulást és felajánlást megteszi a végtelen fölség felé. Az emberi oldala a szolgálatnak a karitász és a diakónia, amikor már az emberek felé fordulunk szolgálatunkkal. Ha nincs élő, mély hit és hódolatteljes felajánlás, akkor a karitász és a diakónia üresjárat.
A szolgálat tágabb horizontja a társadalom nézete. A polgári társadalom a karitászt és a diakóniát az egyház sajátos szolgáltatásának tekinti, nem pedig szolgálatnak. Ennek fejében a társadalom az egyházat kizárólag erre a tevékenységre korlátozza. Az egyház „arra jó”, hogy a szegényeket, betegeket, hátrányos helyzetűeket kiszolgálja, de vallásról ne beszéljen, vagyis mondjon le üdvtörténeti küldetéséről. Nekünk keresztény gondolkodású vezetőink vannak, azonban vannak országok, ahol a keresztet ki sem lehet tenni, sem az iskolában, sem szociális intézményekben, ahol az egyház csak végezze a „szolgáltatását”, vallás vagy ideológia nélkül.
Végül plébános atya Teréz anya gondolatával fejezte be előadását: „A látszat és a ki nem érdemelt elismerések éltetnek minket, a szentté levés vágya és tettei helyett.”
A hallgatóság nagy figyelemmel követte az előadásban elhangzottakat.
Csak rajtunk múlik, hogy ebből mit teszünk magunkévá.


További kéep az előadásról a GALÉRIÁBAN

SZIGETI LAJOSNÉ
Fotó: Jámbori Tamás
Körmendi HÍradó