TURIZMUS / Batthyány-Strattmann Kastélyegyüttes

Körmend ékessége a hercegi Batthyány-Strattmann-kastély, az ország egyik legjelentősebb műemlékegyüttese. Magyarországon öt kastélyegyüttes került a kulturális közcél szempontjából kiemelt kastélyok közé, melyek a magyar kastélyépítészetet leginkább reprezentáló alkotások: az óbudai Zichy-kastély, a fertődi Esterházy-kastély, a gödöllői Grassalkovich-kastély, a körmendi Batthyány-Strattmann kastély és a keszthelyi Festetics-kastély. A körmendi műemlék hosszú históriájával a fentiek közül is kiemelkedik, hiszen a barokk kastély megalkotásához felhasználták a 15. századi várkastélyból a 17. század folyamán kiépített végvár falait.

A Batthyány kastély főépülete


A kastély építéstörténete

A város északkeleti sarkán emelt épületről – a mai várkastély elődjéről – csak 1459-ből van tudomásunk, melyet a latin nyelvű korabeli oklevelek „Castellum”, kastély elnevezéssel illettek. E szónak késő középkori jelentése várszerűen megépített, vizesárokkal körülvett, magas falakkal övezett nemesi kúria. Építtetőjében az akkori időkben Körmendet birtokló Szécsényi családot gyaníthatjuk. Építészeti képe ismeretlen, a középkorból sem leírása, sem ábrázolása nem maradt ránk. A város, és vele együtt a reneszánsz várkastély a 15-16. században sűrűn cserélt gazdát: Ellerbach Bertold, később Bakócz Tamás, majd az Erdődyek birtokolták. A török veszély közeledtével a Batthyányak tulajdonába került várat megerősítették. Először az 1610-es években, majd később az 1650-es évek elején építették át jelentősebb mértékben.
Batthyány I. Ádám megbízásából készítette el az átépítés terveit a kor kiváló olasz hadmérnöke, a későbbi császári főépítész, Filiberto Lucchese. Ezek alapján Carlo della Torre építőmester irányításával zajlottak a munkálatok 1653-1657 között. Ennek eredményeképpen már mind a négy oldalon emeletes épületszárnyak álltak, a tornyok ezek fölé magasodtak. A fából épült udvari tornác helyén téglapillérekre épített emeletes, árkádos tornác húzódott. Ekkor az ablakok még többnyire az udvarra nyíltak, de az emeleten néhányat már kifelé is törtek. A várkastély tömör és súlyos középkori jellege ugyan ezután is megmaradt, belseje azonban lakhatóbbá vált, a bővült helyiségek kényelmesebbek lettek.
A vár az első fennmaradt, 1667. évi városalaprajz szerint széles vizesárokkal körülvett alacsony szigeten állt a Rába árterében. Az árokban a nyugati oldalon nyíló kapu előtt mesterséges szigetecske volt, rajta kétemeletes torony. A városból a várkastélyba vezető út ezen a kettős vizes árkon vezetett át, ácsolt fahidakon és az árok közé épített külső tornyon, mely előtt egy vas mozsárágyú állt.  E toronyban lehetett az első felvonóhíd, a várkastély tömbje elé kinyúló kaputorony előtt pedig a második. A torony utáni harmadik kapuban gerendákból összerótt és vasalt súlyos csapórács működött.
A török kiűzése után a feleslegessé vált várak közé tartozott Körmend is. Lerombolására a bécsi haditanács 1702. január 26-án adta ki a parancsot, de birtokosának, Batthyány II. Ádámnak sikerült megmenteni a várat. A Rákóczi-szabadságharc ideje alatt sokat szenvedett a város, 1706-ban Eszterházy Antal kuruc generális seregei porig égették a települést a palánkkal és a várkastéllyal együtt.
A védműből barokk főúri kastély építtetése Batthyány Lajos kancellár, később nádor nevéhez fűződik. Az eddig befelé forduló életmódot, védekezést hirdető épületet az új életfelfogásnak megfelelően új típusú kastéllyá kellett átépíteni. Ezt már nem övezte vizesárok, hanem nyílt parkban állt. A kialakítandó épületegyüttes tervezője az olasz származású Donato Felice de Allio, aki már a 18. század első felében az osztrák barokk egyik jelentős képviselője volt. A látvány megtervezése érdekében ekkor már a kastély távolabbi környezetét is bevonták a hatáskeltés körébe: épületeit egyetlen észak-déli tengelyre fűzték fel, a már átformált főépületre több kilométeres távolságról fasorok vezettek rá. Ez utóbbihoz épültek a tengely két oldalára azok a melléképületek, amelyek a kastély előudvarát alkották.
 

A kastélyegyüttes egyik első ábrázolása egy 19.századi céhlevélen

Az építkezés a várkastély kaputornyának elbontásával és a vizesárkok betömésével kezdődött. Ezután az egész épületre egy újabb emeletet húztak. A kastély főhomlokzatát az épület déli oldalán alakították ki, ide egy szélesen előrenyúló központi tömböt, ún. középrizalitot emeltek. Ennek a közepén főkapu állt, mögötte pedig az új kapualj helyezkedett el, mely a kastélyegyüttes tengelyét alkotva az északi szárnyon kialakított kapualjban folytatódott. A belső udvarban elbontották az árkádos folyosót, helyette ablakokkal megvilágított tömör falas folyosók épültek. A keleti oldalon megépült a kisebb Sala Terrena – hűsölőterem – két oldalán két-két díszes teremmel. A déli oldalt jórészt a kapualj és díszlépcső foglalta el, a meglévő emeleti részben személyzeti szobák kaptak helyet. Fölötte a második emeleten helyenként festett, illetve stukkódíszes mennyezetű, különböző méretű olajfestményekkel, bútorokkal, régiségekkel, hadizsákmányokból származó fegyverekkel díszített reprezentatív termeket, fogadó és lakószobákat alakítottak ki.
A főépület előtt elhelyezkedő melléképületek közül a nyugati kocsiszín volt, itt tartották az udvari hintókat. A keleti épületben a hátaslovak istállója kapott helyet, falán kétoldalt hét-hét falba épített vörös márvány etetővályúval.
A déli udvar kétemeletes épületei közül a nyugati volt a lovarda. A keleti épület többféle célt szolgált. Földszintjén volt a nagyobbik Sala Terrena, a festéssel gazdagon díszített, márványoszlopsoros nyári nagyterem. A felette lévő kisebb csarnok ugyancsak ünnepi alkalmak céljaira szolgált. Az egyterű második emeleten abban az időben a levéltár és a könyvtár helyezkedett el. A következő, szemben lévő épületek szolgálati lakások voltak, itt lakott a hitbizományi jószágigazgató és a körmendi várnagy.
A századfordulón az új építészeti divat Körmendet is elérte, s e szellemben építették át 1799 és 1809 között az épületeket. A klasszicista stílus valamennyi épületre rányomta bélyegét: átalakították a déli főhomlokzat középrészét, melyre hatoszlopos erkély és föléje a hat fél oszlop által tartott háromszögű oromzat került, amit a Batthyányak aranyozott hercegi címere ékesített. Átépítették valamennyi külső és udvari homlokzatot, egységesen megnagyobbították az ablakokat, majd a manzárdtetőt is beépítették.
Az 1880-as években, Batthyány Ödön hercegsége idején historizáló átépítéseket hajtottak végre a kastélyegyüttes épületein, melyek ekkor kapták a sárga színt. Ödön halála után a grófi ágból származó szemorvos, dr. Batthyány László örökölte meg a hercegi címet és a hitbizományt. Az ő nevéhez fűződik a reprezentatív II. emelet átalakítása, és gazdag neobarokk stukkódíszítésének elkészítése 1920-ban.
1945-ben Batthyány-Strattmann II. László kénytelen volt elhagyni az ősei által 340 éven keresztül birtokolt körmendi kastélyt, melyet az orosz hadsereg foglalt el. Az épületben laktanyát alakítottak ki, ez erkélyt tankokkal döntötték le. Amikor az orosz katonák 1957-ben elhagyták a kastélyt, a főépület berendezései ugyan már nem, de belső dekorációja még épségben megvolt. Ezt követően a kastély belső tereit több ízben is érzéketlen módon megváltoztatták, közülük az 1960-as évek elején kollégiummá történő átalakítás volt a legkártékonyabb. Ekkor leverték a reprezentatív szint gazdag stukkódíszeit, falakat bontottak el, melyek anyagát nem szállították el, hanem egyszerűen feltöltésként elhelyezték a földszinti helyiségekben. Az utolsó nagyobb átalakítás 2001-ben történt, amikor a kastélykápolnát állították helyre eredeti, 3 szintes formájában.
 

A kastély gyűjteményei

A kastély leltáraiból és a fennmaradt enteriőrfotók alapján tudjuk, hogy a főúri rezidencia hercegi pompával volt berendezve. A barokk és rokokó bútoroknál is nagyobb értéket jelentettek a 2. világháború előtt a kastélyban őrzött gyűjtemények: a történettudomány számára rendkívül fontos családi levéltár, a tartalmilag és kötészetileg értékes könyvtár, valamint az országosan is jelentős fegyvertár.
1945 áprilisában a gazdátlanná vált várat az orosz katonaság megszállta, s ezzel elkezdődött az épületben maradt ingóságok végleges pusztulása. A megmaradt bútorokat elhordták, egy részüket az ablakon kihajigálva összetörték. A híres fegyver- és nyeregtárat ritkaságaival együtt szétdúlták, a hatalmas, harmincöt köbméterre becsült levéltár iratait az épület ablakaiból a puszta földre szórták. Egy részüket a katonák gyújtósként az udvaron működő húsz katlan alá hordták, más részét a Rábán túli Hegyaljára szállítván meggyújtották. A várbeli állapotokról szemtanúk számoltak be:  „Láttam, hogy nagy szeméthalmokban IV. Béla, Róbert Károly, Nagy Lajos, Zsigmond és Mátyás király idejéből királyi oklevelek vannak függő pecsétekkel ellátva, melyhez az orosz katonaság nagymennyiségű burgonyahéjat, hamut, szalmát, gipszet, kormot és egyéb szemetet szórt… A látvány minden elképzelést felülmúlóan kétségbeejtő… a képtár összeszabdalt darabjai, vászonra húzott régi kéziratos térképek és leszaggatott 17. századi remek bőrkötések a kitört ablaktáblák helyett használtattak fel… mocsok, bűz és piszok, rombolás mindenütt”.
A kastélyban felhalmozott régiségeket azonban nemcsak pusztították, hanem lelkiismeretes, a történeti értékeket becsülő körmendiek mentették is. A levéltárat részben megsemmisítő orosz katonák kezei közül kockázatos körülmények között Kőszegi János igazgató-tanító körmendi diákok bevonásával, dr. Kevey István főszolgabíró, kisebb mértékben pedig Peszeszér József hercegi főkertész mentette meg 1945 nyarán a biztos pusztulástól.
A Batthyány család az évszázadok folyamán hatalmas mennyiségű iratanyagot halmozott fel, melynek a hercegi ágra vonatkozó részét Körmenden, a kastély egyik melléképületében őrizték a 18. századtól. Az 1947-ben Körmendről Keszthelyre, majd 1953-ban Budapestre került levéltár az 1956-os forradalom során újabb súlyos károkat szenvedett el.
Az  ország második legnagyobb, 210,7 folyóméter terjedelmű családi levéltára ma Budapesten kutatható a Magyar Országos Levéltárban, de a háborúban  szétdúlt  iratok egyes darabjait a körmendi múzeumon kívül más köz- és magángyűjteményekben is fellelhetjük.
A Batthyány levéltár köztörténetileg is igen értékes iratanyagot őriz a 17. századi törökellenes harcokkal kapcsolatban. Ebből a korszakból szintén becses források a részletes birtokigazgatási iratok. A 18. században országos tisztségeket betöltő családtagok révén került politikai, katonai és művelődéstörténeti szempontból fontos iratanyag a levéltárba. A 16-19. századra vonatkozóan pedig az összes magyarországi levéltárak között páratlan értékű missilisanyag maradt fenn benne.
Batthyány Károly könyvtárát Bécsben, Trautmannsdorfban és Payersbachban alakította ki. 1772-ben bekövetkezett halála után a család a herceg könyveiből tekintélyes gyűjteményt hozott létre Körmenden. Az öröklött könyvek számát maguk is gyarapították, ez magyarázza azt, hogy a ma fellelhető kötetek közül néhány későbbi kiadású. A könyvtár 1945 utáni sorsa a források alapján ellentmondásos, annyi azonban bizonyos, hogy 1947 júliusában anyagát az Iparművészeti Múzeumban helyezték el, ahol ma 2617 kötetet tartanak nyilván.
A gyűjtemény sokoldalúságát az egykori tulajdonos sokszínű érdeklődése határozta meg. Batthyány Károly tanulmányai nyomán, s hosszú hadi pályája során túlnyomórészt praktikus könyvekből álló, nagy könyvtárat gyűjtött össze magának. A kötetek között tetemes mennyiségben találhatók térképek, elméleti harcászattal foglalkozó, valamint gyakorlati tankönyvek, hadtörténeti munkák. Figyelemre méltó a filozófiával foglalkozó gyűjteményrész, amelyben a skolasztikus filozófia kézikönyvei mellett megtalálhatók a kor legmodernebb munkái is. Az antik és modern irodalom a könyvtár fontos területe volt. Több szempontból érdekes anyag ez, jelét adva annak, hogy a könyvtár átgondolt válogatás eredményeként gyarapodott. Másrészt pedig a német nyelvű felvilágosodás-irodalom iránti szeretetről tanúskodik, mely később a francia klasszikusok felé fordul. A teológiai könyvek száma is meglehetősen nagy. Ezeket vizsgálva körülhatárolható az egykori tulajdonos érdeklődési köre, aki különös figyelmet mutat az egyházi retorika iránt is. A történelmi, filozófiai, teológiai művek mellett találunk itt szótárakat, nyelvkönyveket a kor természettudományos kiadványaival együtt, melyek az enciklopédikus tudományosság minden cikkelyét felvonultatják.
A könyvtár nemcsak tartami, hanem küllemi szempontok alapján is kiemelkedő jelentőséggel bír, hiszen több, különleges és egyedi kötéssel rendelkező mű is fellelhető benne. A kötetek egész- vagy félbőr kötést kaptak, nem ritka a dombornyomásos, aranyozott előlapú példány köztük. Az igényes munkát fémjelzik az aranyozott vagy márványozott metszési felületek, a míves gerincek.
A kastély főépületében elhelyezett fegyvergyűjtemény a nyeregtárral együtt a báró Miske Kálmán által felvett 1915. évi hitbizományi leltár adatai szerint 980 té­telből, több mint 1000 darabból állt. Ekkor a 365 db puska, 134 db pisztoly, 140 db kard, 37 db szurony kétharmadát tette ki a gyűjteménynek. A korábbi időkből származó sodronyingek, vértek, sisakok, illetve a törökkel vívott küzdelmek során hadizsákmányként szerzett török fegyverek és felszerelési tárgyak számot­tevő értéket képviseltek. A sátrak, hadijelvények, nyergek, díszes nyeregtakarók és lószerszámok, puzdrák, íjak, lándzsák a gyűjtemény látványosságai közé tar­toztak.
A fegyver- és nyereggyűjteményben számos ritkaságot őriztek. Egy gyermek számára készült teljes vértezetet, egy Zsigmond-kori Sárkányölő Szent Györgyöt ábrázoló elefántcsont dísznyerget, egy zászló töredékét, mely a családi hagyo­mány szerint a mohácsi vészből származott, s nem utolsó sorban II. József gyer­mekkori gyakorlópuskáját, játék katonáit.
A háború pusztítása jórészt megsemmisítette a híres fegyvergyűjteményt. A kastélyt megszálló orosz katonák egy részét összetörték, megrongálták, elhur­colták. Kőszegi Jánosnak 650 darabot sikerült megmenteni belőle, melyeket 1948-ban a Magyar Nemzeti Múzeumba szállítottak.

Forrás: Battyány-Strattmann László Múzeum

Eseménynaptár

Hírek, aktuális

2018-02-22 14:11

Vas megyében 35 útszakasz érintett a hófúvásban

utazás előtt mindenképpen tájékozódjanak az aktuális út- és látási viszonyokrólTovább

2018-02-22 13:55

Programokban nem lesz hiány idén sem Körmenden

civil egyeztető fórumot szerveztekTovább

2018-02-22 12:47

8. Frankofón Filmnapok

2018. március 01-06.Tovább

2018-02-22 12:45

Pénz, de honnan?

A pénzdömping utolsó, nagy rohamaTovább

2018-02-22 10:50

Két esetben vonultak hóban elakadt autók mentéséhez

segítettek a bajbajutott sofőrökön és utasaikonTovább

További hírek

Kövessen minket Facebookon is Felhívások Értesítések

Partnereink